5p

1892. szeptember 20-án mutatta be egy párizsi fűzőkészítő az első modern melltartót.

Az intim ruhadarab "felemelő" története kibogozhatatlanul összefonódik a divattal és a nők társadalmi helyzetével. Az öltözködés történetében már a kezdet kezdetén elváltak egymástól a praktikus szempontok és az aktuális szépségeszmény diktálta követelmények. Attól függően, hogy a hölgyek mit akartak magukból megmutatni, hol a dekoltázst, hol a derekat hangsúlyozták, derekukat halcsont-, bőr-, fa- vagy fémmerevítők börtönébe kényszerítették, melleiket pedig leszorították vagy kitömték.

A melltartó története az ókorig nyúlik vissza. A több évezredes krétai falfestmények tanúsága szerint az akkori nők teljes dicsőségükben mutatták meg idomaikat. A görög nők már ruha mögé rejtették kebleiket, a rómaiak pedig egyáltalán nem tartották vonzónak a hangsúlyozott melleket, így azokat eltakarták, leszorították és azon igyekeztek, hogy méretét a minimálisra csökkentsék.

A reneszánsz nők búcsút mondtak a középkorra jellemző szemérmességnek, mellszorító pántoknak, és merész dekoltázsokkal igyekeztek kihangsúlyozni selyembe "csomagolt" kebleiket. Medici Katalin francia királyné az 1550-es években megelégelte udvarhölgyei szerinte illetlenül vastag derekát, és kötelezővé tette számukra a vasból készült fűzők viselését, hogy elérjék a kívánatosnak tartott "homokóra" alakot, azaz a darázsderekat. A fűző szinte nevetséges magasságba emelte fel a melleket, amelyeket így már-már a kibuggyanás veszélye fenyegetett.

Hermine Cadolle és találmánya

A királyné ezzel egy évszázadokig uralkodó társadalmi elvárás alapjait vetette meg, tisztességes nők ezután nem jelenhettek meg fűző nélkül. Mivel a fűző le- és felvétele hosszadalmas folyamat volt, az erkölcsösség szimbóluma is lett, emellett, mivel semmilyen munkát nem lehetett benne végezni, a hölgyek társadalmi állásáról is árulkodott. A vállpánt nélküli merev fűző, a corset könyörtelenül összenyomta a testet, viselésének veszélyeire - tartós légszomj, ájulás, a belső szervek károsodása - az orvostudomány fel is hívta a figyelmet, de a hölgyek alakjuk vékonyítását az egészségüknél előbbre valónak tartották.

Egy több százéves darab

A 19. század fordulóján az öntudatra ébredő nők egyre hangosabban követelték jogaikat, a szabadságot. Abba is beleuntak, hogy előírják számukra, mit szabad viselniük és mit nem, és fellázadtak a rájuk kényszerített míder ellen. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a lélegzetelállító szorításból való kitörést, a melltartót kinek köszönhetjük.

Egy francia fűzőkészítő, Hermine Cadolle 1892. szeptember 20-án szabadalmaztatta az első olyan női fehérneműt, amely modern melltartónak tekinthető. A kalandos életű hölgy részt vett az anarchista mozgalomban, emiatt Argentínába kellett emigrálnia, majd Párizsba hazatérve ruhaboltot nyitott. Ennek kirakatában tette közszemlére az 1889-es világkiállítás során le bien-etre (kényelem) névre keresztelt kétrészes alkotását, amelynek alsórésze fűző volt, a felső viszont vállpántokkal támogatta a mellet. A felső részt hamarosan soutien-gorge néven (a régies kifejezés szó szerint azt jelenti: támasz a kebelnek) önállóan is forgalmazni kezdte, francia nyelven ma is így hívják a melltartót. Ügyfelei között királynők és arisztokraták voltak, sőt a híres kémnő, Mata Hari is szalonjában vásárolt.

Mások szerint a dicsőség az amerikai Marie Tuceket illeti, aki 1893-ban elhagyva a fűző többi részét két kosarat szerkesztett, ezeket hátul pánttal és kapoccsal kötötte össze. Azonban hiába pattant ki fejéből a zseniális ötlet, amelyet szabadalmaztatott is, Tucek asszony nem rendelkezett jó üzleti érzékkel, portékáját neki magának nem sikerült eladnia. Az új kebelformálót hamarosan brassiere néven kezdték emlegetni, a kifejezés azután terjedt el széles körben, hogy a köztiszteletben álló Vogue magazin is használni kezdte. 1911-ben az Oxford szótárba is bekerült, majd lerövidült, ma már csak bra formában használják.

Kis melltartó történelem

1913-ban a gazdag amerikai családból származó Mary Phelps Jacob egy New York-i társasági összejövetelre készült, ám finom szatén estélyi ruháján át kirajzolódott halcsont fűzője. Szobalánya segítségével két szaténzsebkendőből és selyemszalagból melltartót rögtönzött, amely meghagyta a melleket a maguk természetes formájában. Találmánya iránt egyre többen érdeklődtek, így azt 1914-ben szabadalmaztatta, majd 1500 dollárért eladta a Warner Brothers Corset Companynak, amely a következő 30 évben több mint 15 millió dollárt keresett vele. Arra az orosz származású Ida Rosenthal ébredt rá, hogy nem minden nőnek kényelmes az egyenméret, ő kezdett különböző nagyságú kosarakat gyártani.

Az ötvenes években a hegyes "rakéta melltartó" volt divatban, leghíresebb propagálói Elizabeth Taylor és Jayne Mansfield voltak. Ezt a ruhadarabot 1990-ben hozta vissza Madonna, aki koncertkörútján egy Gaultier által tervezett exkluzív alsóneműben lépett a színpadra. A hatvanas évek feminista mozgalma "Le a cicifixekkel!" jelszóval megtagadta a nőellenesnek kikiáltott fehérneműt, e korszak védjegye a fiús Twiggy volt. A kilencvenes években előtérbe kerültek a természetes alapanyagból készült nőies formák csipkével vagy anélkül, szilikon vagy kivehető habszivacs betéttel, a DuPont cég által feltalált lycra anyagokból.

MTI

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!